július kilencedike, pirkadat
A város lakóterén vagyok, a lakcsin. De nem a miénken, hanem, mintha egy teljesen idegen városban lennénk, vagy akár országban. A régi osztálytársaim közül is ott vannak néhányan, de a mostaniak közül is. Mindenki ünneplőben van, de nemtudom, hogy miért. Most arra gondolok, hogy lehet évnyitó lesz. persze az oszt. társakból következtetve. De akár temetés is lehet, mert nyomott a hangulat.
Az egyik tömbházban vagyunk, ami alapjába véve nagyon érdekes. Amint bementem az ajtón, nem egy folyosót pillantottam meg, hanem magát a lépcsősort. Olyan, mint a csigalépcső, csak ez kockacsigalépcső, a lépcsőház pedig olyan, mint egy torony, aminek minden szintjén van egy ajtó. Felmentem a lépcsőn egy emeletnyire majd kimentem az ajtón, de nem egy teraszon vagy folyosón találtam magamat, hanem azon a lakótelepen, ami a mi városunkhoz tartozik. Meglepve jöttem le a lépcsőn és futottam össze apával. Nem tudom, hogy mit kereshetett ott (elvileg értem jött) és öltönyben volt.
Odamentünk egy kocsihoz, azért EGY kocsihoz, mert nem a miénk volt. A kocsi előtt egy férfi állt, aki elvileg apa egy régi osztálytársa volt. A férfi mögött pedig egy velem egyidős forma fiú. Az első ami feltűnt vele kapcsolatban a göndör, mikrofon féle haj volt, ami mondjuk egy kicsit viccesen hatott, hiszen nem sűrűn lát ilyet az ember, de nem röhögtem, csak mosolyogtam...
Beszálltunk a kocsiba, apa ült elől a srác apjával, mi pedig hátul. Én ültem baloldalt, ő pedig érthetően mellettem, jobb oldalt.Előre dőlve, a lábaira támaszkodva. A göndör haja az arcába lógott, de a szemeivel engem fürkészett. A szemei mélységesen zöldek voltak.
-Egyébként, most hova megyünk? - kérdeztem előre dőlve apától.
-Haza. Mostantól velünk fog lakni ... - mondta a fiú nevét, csakhogy nem hallottam, mintha csak tátogott volna.
-Miért? - kérdeztem elképedve.
Mert mégis hol, fog aludni? Velem...
-Iskolát váltott, nekem meg ki kell mennem külföldre dolgoznom, az édesanyja pedig... nem tudom hol lehet. - mondta a srác apja.
-Értem. És hova fogsz járni suliba? - kérdeztem immár a sráctól.
Aki felemelte a fejét, hogy jobban a szemembe tudjon nézni és most először megszólalt.
A hangja ismerősen csengett.
-A te sulidba és szerintem osztálytársak leszünk és...
A város lakóterén vagyok, a lakcsin. De nem a miénken, hanem, mintha egy teljesen idegen városban lennénk, vagy akár országban. A régi osztálytársaim közül is ott vannak néhányan, de a mostaniak közül is. Mindenki ünneplőben van, de nemtudom, hogy miért. Most arra gondolok, hogy lehet évnyitó lesz. persze az oszt. társakból következtetve. De akár temetés is lehet, mert nyomott a hangulat.
Az egyik tömbházban vagyunk, ami alapjába véve nagyon érdekes. Amint bementem az ajtón, nem egy folyosót pillantottam meg, hanem magát a lépcsősort. Olyan, mint a csigalépcső, csak ez kockacsigalépcső, a lépcsőház pedig olyan, mint egy torony, aminek minden szintjén van egy ajtó. Felmentem a lépcsőn egy emeletnyire majd kimentem az ajtón, de nem egy teraszon vagy folyosón találtam magamat, hanem azon a lakótelepen, ami a mi városunkhoz tartozik. Meglepve jöttem le a lépcsőn és futottam össze apával. Nem tudom, hogy mit kereshetett ott (elvileg értem jött) és öltönyben volt.
Odamentünk egy kocsihoz, azért EGY kocsihoz, mert nem a miénk volt. A kocsi előtt egy férfi állt, aki elvileg apa egy régi osztálytársa volt. A férfi mögött pedig egy velem egyidős forma fiú. Az első ami feltűnt vele kapcsolatban a göndör, mikrofon féle haj volt, ami mondjuk egy kicsit viccesen hatott, hiszen nem sűrűn lát ilyet az ember, de nem röhögtem, csak mosolyogtam...
Beszálltunk a kocsiba, apa ült elől a srác apjával, mi pedig hátul. Én ültem baloldalt, ő pedig érthetően mellettem, jobb oldalt.Előre dőlve, a lábaira támaszkodva. A göndör haja az arcába lógott, de a szemeivel engem fürkészett. A szemei mélységesen zöldek voltak.
-Egyébként, most hova megyünk? - kérdeztem előre dőlve apától.
-Haza. Mostantól velünk fog lakni ... - mondta a fiú nevét, csakhogy nem hallottam, mintha csak tátogott volna.
-Miért? - kérdeztem elképedve.
Mert mégis hol, fog aludni? Velem...
-Iskolát váltott, nekem meg ki kell mennem külföldre dolgoznom, az édesanyja pedig... nem tudom hol lehet. - mondta a srác apja.
-Értem. És hova fogsz járni suliba? - kérdeztem immár a sráctól.
Aki felemelte a fejét, hogy jobban a szemembe tudjon nézni és most először megszólalt.
A hangja ismerősen csengett.
-A te sulidba és szerintem osztálytársak leszünk és...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése