2018. április 13., péntek

úgy szeretnék veled lenni


Úgy szeretnék veled lenni, 
hogy ne legyenek zavaró tényezők,
se meló, se az iskola.
S bár ne lennének égből kapott hívások sem -
Csak legyünk mi ketten egymásnak,
meg az ágyad nekünk. 
Nézzünk meg egy jó horrort, 
vagy akár egy filmes románcot.
Bújunk össze, aludjunk el,
S lopjunk egymástól csókot éjjel.

2018.04.13.
NMA

Holtpont után.


Hétfő - boldog vagyok,
hiszen állandóan a veled töltött pillanatok
járnak az eszemben.

Kedd - még mindig boldogan kelek fel reggel,
de lassan motoszkál bennem az az érzés,
hogy hiányzol nekem.

Szerda - holtpont.
Ma szomorú vagyok, mert nem a karjaidban ért a reggel.
Itthon vagyok és a mellkasod helyett a párnámhoz nyomom a fejem.

Csütörtök - ma már sokkal könnyebb minden,
Ma már optimistán ébredtem, hiszen már csak egy nap,
és veled aludhatok. Alig várom a holnapot!

Péntek -  bezsongva kelek.
Amint vége a műszakomnak, már a karjaidban is lehetek!

NMA

Kívánlak


Nem a szex az, amit annyira kívánok.
A szemeidet kívánom,
ahogyan azokat reám emeled,
azt a szerelmes tekintetedet.
Kívánom a csókodat,
azt az édes csókodat.
Kívánom, az illatodat.
Kívánom, hogy hozzád bújhassak,
hogy halljam férfias hangodat,
hogy belenézhessek barna szemedbe
és úgy mondjam el neked,
hogy mennyire szeretlek!

2018.04.13.
NMA


2018. április 10., kedd

Költészet napja - versfoszlányok

Sziasztok :) Hogy vagytok?

Arra gondoltam, hogy hozok nektek egy kis versfoszlányos bejegyzést, ami egyébként is régen volt már, na meg az idő múlásával felgyűltek nálam a verskezdemények is. S úgy érzem a költészet napja most, számomra csúnyám szólva, de kapóra jött:

Tudom, hogy ott vagy valahol, 
mert én is itt vagyok valahol

*

Láthatatlan a személyiségem.
Látsz engem, hiszen velem vagy egy légkörben.
Tudod, hogy ott vagyok, és hogy te is ott vagy velem.
Majd telnek a másodpercek és tovaszáll a tekinteted.

*

Berobog a terembe,
a Kóla az asztalon.
Mindig ugyanaz a lazaság:
-Amikor legutóbb nálatok voltam, még esett a hó...
Szájához emeli a kólás dobozt,
mire rózsás ajkai szétnyílnak:
s eszembe jut a buszról az a két lány.

*

Nem vagyok már az a lány, 
akit ha kedved úgy tartja lekiabálsz!

*

Beteríti már a rónát, 
a nagy varjú sereg. 
Az a bizonyos fekete sereg.

*

Hiányzik a szemed fénye, 
a reggeli nyújtózkodás,
majd vécére botorkálás,
aztán összebújás.


Egyszer azt olvastam, egy számomra kedves verseskötetben, hogy a legjobb megoldás a lírai székrekedés esetén a séta, s úgy érzem nekem is ajánlatos lenne jó nagyokat sétálnom. No meg rögtön lejegyezni a gondolatimat, amint eszembe jut valami új.

NMA




2018. április 4., szerda

te magad Édes

Hiányzik a hangod reggel,
Szuszogásod a hajamba,
Kezeid érintése.

Hiányzik a szemed fénye,
Hiányzik a dörmögő horkolásod,
az éjjeli összebújjások.

Hiányzik, hogy veled legyek,
hogy veled aludjak el,
s veled is ébredjek.

Hiányzik a reggeli merevedésed,
az éjszakai bújós éned!

Hiányzol te magad Édes,
de lassan talán közelebb érek.
NMA


2018. március 27., kedd

Totem II - Farkasbőrben


Testvérek



Öt levél. Hét nap. Ezernyi megválaszolatlan kérdés. Sohasem gondoltam volna, ennyire könnyedén képes vagyok letérni a helyes ösvényről. Nem hiszem el, hogy elég volt különtöltenünk alig három hónapot ahhoz, hogy egy mihaszna haszonleső macska belopja magát a szívembe. Hogy lehettem ennyi... ennyire idióta? Nem tudom meg fogok e bocsátani valaha is magamnak emiatt. De azt tudom, hogy a jövőben sokkal meggondoltabban kell cselekednem, hiszen kétségkívül az erdőben a helyem, ahogyan apámnak is volt. Muszáj helyreállítanom a rendet, ami a távozását követő időszakban felbomlott. Muszáj elolvasnom ezt az öt levelet, bármennyire is a nehezemre esik, s kétség kívül teret és időt kell adnom Rosanak, mielőtt nyakunkba vennénk a Napfordulót. Március huszadikát írunk,és még mindig az a mihaszna gyerek vagyok, aki akkor voltam, amikor elveszítettem az édesapámat. Öt napom van arra, hogy méltó utódjává váljak. 

A gondolatmenetemből egy édes vonyítás hozott vissza a jelenbe. Elmosolyodtam, Rosa hangját hallgatva, azt hiszem nem húzhatom tovább az időt, hiszen már így is jócskán besötétedett és már itt, a teraszunkon a kinti lámpa alatt sincs már olyan nagy világosság. Lekapcsoltam hát a villanyit, és mielőtt felálltam volna a fal tövéből letekintettem még utoljára a völgyre. Sötét volt, szinte már csak néhol világítottak a lámpák, úgy tűnik lassan az egész város nyugovóra tér, ideje nekem is bemennem. 

Bezártam magam mögött a völgyre néző ajtót, majd ráfordítottam a kulcsot, na nem mintha bárki más is lenne rajtunk, na meg az állatokon kívül a hegyen. Főztem még magamnak egy gyors, gyógynövényteát, majd bementem a szobámba és felkapcsoltam az ablakpárkányomon az olvasólámpámat.  A teámat a lámpa mellé tettem és kinyitottam az első borítékot...



"Kedves fiam,
normális esetben nem ülnék le neked leveleket írni, hiszen én magam is jobban szeretnék ezeket a szavakat két füled hallatára elsuttogni, de most sürget az idő, kényszerhelyzet uralkodik az erdőn. Ha ezeket a leveleket olvasod, akkor az azt jelenti, hogy minden úgy alakult, ahogyan terveztem. Hogy mind a hárman életben vagytok: Édesanyád, te és Rosa is. Édes fiam, életem legnehezebb döntése volt, az amikor az erdőt választottam a családom helyett, s nagyon remélem,hogy megérted a helyzetemet, hiszen neked kell utódomként a helyemre lépni. Sajnálom, hogy nem lehettem ott veled, minden egyes pillanatban és sajnálom, hogy mindvégig titokban tartottam előtted a húgodat, pedig tudom, hogy mindkettőtöknek egyszerűbb lett volna megküzdeni a ténnyel, hogy vadállat lakozik bennetek.-  és most ne boruljak ki? Ezek szerint az elmúlt héten a húgomba voltam belebolondulva? Abba a mihaszna macskába? - Írtam egy levelet, Édesanyádnak is, bízom benne, hogy odaadod neki is."

Mégis milyen levelet, csak nem gondolja apám, hogy ezek után még odaadom úgy azt a levelet, hogy nem olvasom el, mi áll benne? Kinyitottam hát, a második levelet, és átfutottam a sorokat.

Drága szerelmem... tudod, hogy sosem voltam a szavak embere... de van valami amit muszáj, hogy elmondjak.... miután elváltak útjaink... bár sírig tartó hűséget esküdtünk egymásnak.... Rosa az én lányom... 

Rosa??? De mégis hogyan? Az én Rosa?? Nem ezt, semmiképp nem tudhatja meg a mama, nem akarom látni, ahogyan teljesen összetör. De Rosa? Vajon ő tudott erről az egészről? 

2018. február 16., péntek

Halacska


Kint állunk a kapuban,
már vészesen közeledünk a búcsúcsókhoz,
amikor egy kép jelenik meg előttem,
az hogy ott fekszel a lábaimon,
vagy éppen én fekszek a tieiden,
nem szól egyikőnk sem,
élvezzük a másik érintését.
eszembe jutnak azok a gondolatok,
amiket akkor gondoltam. - eközben te
előveszed, a kabátod belső zsebéből,
az előre bekészített cigarettát.
majd ajkaid közé veszed,
azok közé az ajkak közé, amellyel engem szoktál csókolni,
elmerengek azok alakjában, színében, mozgásában
mígnem, azt veszem észre,
hogy szemeid engem figyelnek.
már nem gondolkodok a múlt eseményein,
már a jelenben vagyok,
s a szemeidbe bámulok.
kívülről tudom, hogy mi következik,
előkotorod a gyújtódat, s begyújtod a meló előtti
első szál cigarettád.
mélyet szívsz belőle,
majd szépen lassan fújod azt ki.
s miközben kiveszed ajkaid közül,
ajkaink egymásra tapadnak.
majd figyelem ahogyan lassan
elindulsz a sötét úton
- de tudod ilyenkor szembesülök a ténnyel,
hogy mennyit változtunk az elmúlt évek alatt.
s úgy érzem lassan végleg felnövünk egymás mellett.
-Halacska.

2018.02.17.
A.

úgy szeretnék veled lenni

Úgy szeretnék veled lenni,  hogy ne legyenek zavaró tényezők, se meló, se az iskola. S bár ne lennének égből kapott hívások sem - ...

Keresés ebben a blogban