Töredékek : Április

Tudom, tudom.. Már lassan itt a Május vége és még az Áprilisit föl sem raktam... Ezért elsősorban bocsánatot kérek, csak nagyon sűrű volt eddig a hónap: az első héten kint voltam Erdélyben, azután a második héten (azaz a múlthéten) meg az erdélyiek jöttek ide hozzánk, s volt egy fellépésem velük. Néptánccal (!!!) léptünk föl :D
De a lényeg, hogy most van egy kis időm szóval itt az Áprilisi (rövid) tördelék..

 

 

Hetek óta csak készülődök,

s közben a lapokat csak úgy gyötröm..

 

*

 

A napok Monoton, egyszerűek s csak oly lassan telnek,

S az éjszakák csak folynak előttem.

Fekszek a sötétben s bámulom a Sötétet...

 

*

 

Már hetek óta csak arra gondolok:

Még Pár éjszaka és újra látlak.

Ez az érzés kísért már hetek, hónapok óta,

S várom, hogy kezed megpihenjen a derekamon...

 

2015. 04.

 



Felhőszakadás

Szemed könnybeborúlva rámragyog,

S az ég szenvedélyes érzelmei csapódnak a falon.

Szakad az eső, potyognak az esőcseppek,

S szívfájdító sírógörcs ereszkedik lefele.

 

2015. 05. 11.

 

 



Tizenötödik fejezet

Út Tokióba

Soha nem gondoltam, hogy ilyen hosszú lehet az út Tokióba. Természetesen tisztában voltam vele, hogy nem piskóta. De azért: április 13.-án indultunk délután olyan három-négy között, és most április 14.-e van este kilenc. És csak egyszer álltunk meg. És holnap fellépünk a Hangon! Már alig várom, de tényleg, egész életemben erre a pillanatra vártam, elképzeltem, ahogyan vonatra szállok és elutazok Tokióba, hogy összemérjem a tudásomat Haruval. Elképzeltem, ahogyan ott állok a színpadon és a közönség tapsol, és éjjenez…
Jó.
Tudom, olyan vagyok, mint egy ötéves kislány, aki tervezgeti a jövőjét.
De ez van, nem tehetek ellene semmit.
Mivel a múlt héten Tatsuval nem szóltunk egymáshoz, így már csak egyetlen egy hetünk maradt a három dal betanulásához. Bár ami azt illeti eléggé könnyen ment, hisz Takival már kiskorunk óta gyakorolunk erre a napra. Azaz a holnapi napra. Már jóval ezelőtt kiválasztottuk a dalokat, így nem is volt gond. Tatsu is rendesen meglepődött az első próbánkon, ha nem is mondta. Látszott a szemén.
Szóval nem volt annyira húzós, mint amilyenre eredetileg számítottunk, úgy két hete. Összesen háromszor, vasárnap, kedden és csütörtökön próbáltunk egy-egy (na, jó három-négy) órát.
Tegnap délután felültünk a vonatra és elindultunk.
Elhaladtunk a kis falu mellet, majd átkeltünk a tengeren, nagyon szép volt fent a hídról látni a csillogó víztükröt. Ja, még Takit is felvettük a faluhatáránál, és csak utána jött a csillogó víztükör. Majd elértük a szárazföldet. Naokinál volt az első végállomásunk, este. Taki apukájánál töltöttük az éjszakát, hárman egy szobában összezsúfolódva, egy kétszemélyes futonon. Röviden foglalnám össze, hogy milyen volt:
Szűkös.
Én feküdtem középen, s fiuk pedig mellettem. Tatsu birtoklóan átölelt hátulról. Takival pedig megosztoztunk egy fülhallgatón és a fellépős három számra aludtunk el.
Reggel korán keltünk, mert a fél hetes vonattal indultunk tovább Tokióba, és a vasútmegálló, Naoki túloldalán van, úgyhogy reggel beavattunk egy kis futóversenyt. Épp, hogy elértük a vonatott, lihegve szálltunk fel…
Órákat utaztunk, amíg el nem értük a városokat, láttunk kicsi is és nagyot is. Kisebb falvakat és mezőket. 
Majd elértük a nagyvárosok régióját, hatalmas épületek voltak mindenütt, emberekkel telezsúfolt utak, és parkok, ekkor gondoltam, arra, hogy jó, hogy vonattal vagyunk, mert képtelenség lenne egy-kettőre elérni a célunkat. A vonaton még néhányszor átbeszéltük, hogy hogyan lesz a fellépés menete. Ez főképp Tatsu tette meg, mivel ő már rengetegszer versenyzett az elmúlt években. Beütemeztük a számok menetét is. Az első számunk egy viszonylag lassabb ütemű lesz, Taki dobolni, én pedig gitározni fogok. Mellesleg, ez a legelső számuk is, úgyhogy azt hiszem egy „kicsit” meg fognak lepődni a dalválasztásunkban, de pont ez a lényeg. Vagy nem? :)
A második szám egy pergősebb, vadabb lesz.
Az utolsó pedig egy szerelmes ballada, amit egyedül én fogok játszani egy száll gitárral és mellé természetesen éneklem. Ez azt hiszem nagy meglepetés lesz, hiszen nem a legfelkapottabb változatot fogom előadni, hanem egy akusztikus változatot, ami érzelmesebb és meghatóbb is lesz.
Huh, hogy én mennyire várom már, hogy kint álljak a színpadon és énekeljek, telkes tüdőmből, lelkemből, hogy lássák, hogy milyen is vagyok én valójában. Nem csak egy visszahúzódóbb lány, aki csak nagy erőfeszítések árán képes tenni bármit is. Hanem fogja magát és kiteríti a lappokat, az asztalra, hogy lássák ki is ő valójában. És hála az égnek ehhez már nem kell olyan sokat várnom, hiszen, még pár perc, na, jó óra, és ott vagyok Tokióban.

¤

Megérkeztünk!
Végre itt vagyunk Tokióban.
A vonat kabinjában az ablakhoz nyomtam az arcomat, és úgy bámultam ki a sötétbe, hisz el sem hittem, hogy végre itt vagyunk.
Végigrobogtunk a városon, ahol most este 11-kor is jócskán tolongtak az emberek, az utakon. Úgy látszik megkezdődött az éjszakai élet. A város kéken fénylett, ami az éjszakában gyönyörű volt. Lenyűgözött a nagyváros, a mi kis városunkhoz képest, elképesztőnek tűnt. Olyan volt, mintha egy teljesen már világba csöppentem volna bele.
A vonat hirtelen megállt.
Elérkeztünk a végállomáshoz. Így összeszedtük a cókmókunkat, és leszálltunk a vonatról. A vasútmegállótól, nem kellet messzire sétálnunk, csupán egy-két saroknyit, és már ott is voltunk az esti szállásunkon. Szűk kis utcák vezetek el a kis vidékies Japán házhoz.
Bejelentkeztünk, majd felmentünk a szobánkba lepakolni. Nem volt, nagy csupán egy hálószoba és egy kisebb nappali-egyben-konyha rész, na meg egy zuhanyzó volt. Bár a hálószobában ezúttal három egyszemélyes futon volt egymás mellett. 
Mielőtt még lefeküdtünk volna, elmentünk egy kicsit szétnézni a városba, de tényleg, csak egy gyors mustra volt, mert már irtó fáradtak voltunk és késő is volt.
Nos, a kis városnézés valójában annyiból állt, hogy egyenesen a koncertcsarnokba mentünk és körülnéztünk, megnéztük, mi hol van, hogy holnap ne azzal keljen az időt tölteni, hogy mi hol van. Megtaláltuk az öltözőnket, találtunk egy kisebb automatát, amiben volt kávé! Huh ez igen fontos! Sőt, még epres sütit és szendvicset, is tartalmazott. Mármint az is volt benne.
És utoljára megtaláltuk magát a koncerttermet. Hatalmas volt, egy egyedüli tér. Több százan, sőt ezren is elférhettek benne. Háromemeletnyi magas volt, igen háromszintes volt a nézőtért. A színpad pedig hatalmas, emelkedő, és egy hosszú rész is ahol kisétálhatunk a közönség soraira…
Ezután visszamentünk a szállásra, és lefeküdtünk aludni.
Az idő: 00:22.

Első fejezet

Már legalább 5órája vonatozunk, de még mindig nem értünk oda. Ez szörnyű. Egyéb ként a nevem Akita Nagumi, de mindenki csak Nagunak hív. Japánban ezen belül Tsumugiban élek anyával és a bátyámmal Akita Ryuval. Én a héten fogom tölteni a16. születésnapomat. Ryu pedig tegnap előtt töltötte a 17- et. Mindketten a Sakurai középiskolába járunk, ezen belül zenetagozaton vagyunk. Otthon még egy kisebb zenekarunk is van a Blue Moon. A BM-ban (az együttesünket így rövidítjük) játszik még a legjobb barátnőm is Aoi Ibiki. Most csak 3 tagból álló .

Zenekarunk éppen tagot keres ezért is megyünk el a *k-on táborba, (Ibuki, Ryu és én) mindenképpen kell találnunk egy basszusgitárost.

A tábor a Japántenger partján lesz Tottoriban. Ez egy nagyon szép hely csak az a baj, hogy az út legalább 11-12 órás. Most 9 óra van, ami azt jelenti, hogy hajnal5-kor indultunk, de nem baj a célunk érdekében ki kell bírnunk ezt a hosszú utat is.

*

- Szedjétek össze a csomagjaitokat a következő megállónál le szálunk. - közölte velünk a táborvezetőnk Inari Mizuki

-Ryu segítesz levenni a csomagjaimat?- én

-Persze ... törpe.

-Naaa. – hát igen egy kicsit alacsonyabb vagyok az átlagnál

Miután mindenki magához vette a csomagját a vonat is megállt, és mint egy kisebb csorda (15-rnvoltunk a táborvezetőnkkel együtt) leszálltunk a vonatról. Majd kezdődhetett a 2km-es túra a szállásunkig. Az egy órás útnak mindenki hallhatóan „örült”.

Mire megérkeztünk a szállásunkra már d.u. 5 óra volt.

-Akkor 2lakóházat kaptunk, melyek 2 szobából állnak. A szobákban 4-en fértek el. Ami azt jelenti, hogy 1 fiúnak a lányokkal és velem kell lennie egy szobában. Mert13 fiú van és velem együtt 3 lány. Na van jelentkező??

-….

-Nincs?? Akkor nekem kell ..

-De .. majd én leszek veletek egy szobában – Ryu

-Rendben akkor 8fiú maradjon itt és vigyétek be a bőröndjeiteket a szobátokba. A többiek velem jönnek.

Mizuki elvezetett minket a lakóházunkhoz, bementünk és lepakoltunk mindent. A szobába ahova kerültünk 2 emeletes ágy volt én aludtam Mizuki felett, Ryu pedig Ibiki felett.

-Na hogy így megvan minden….. húzzátok fel az ágyneműteket és utána lesz egy órátok felfedezni a tábor területét.

-Oké!!

-Na most hogy itt vagyunk mindent bele kell adnunk, az új tag érdekében. Rendben??- Ibiki

-Igen- Ryu, én

Felhúztuk az ágyneműnket és kimentünk körülnézni. Elindultunk a tábor terület vége felé, egy kis macskaköves járdán, a járda elvezetett minket egy erdőbe.

-Nahát nem is tudtam, hogy itt lesz erdő is – Ibiki

-Ja

Bementünk az erdőbe elég sokat kellet sétálni mire elértünk egy színpadhoz.

-Hát látszik,hogy ez egy k-on (könnyűzenei)tábor- én

-Igen, de azért ezt nem gondoltam volna- Ryu

-NA mindegy menjünk tovább-én

Az erdőből kiérve és a macskaköves járdát követve elértünk egy mezőhöz. A mezőn túl pedig a Japán tengerhez. Hát igen így már érthető, hogy miért ilyen nagy ez a tábor hiszen nincs elkerítve a tengerparttól.

-Ez gyönyörű-Ibiki

-Igen-Én

-Ühm. - Ryu

-ÖÖÖ Nagu hányóra van – Ibi

-Nem tudom..Ryu??

-6 lesz 10 percmúlva.. jobb lesz, ha futunk

-Igen

Ezzel elkezdünk futni vissza a házakhoz hogy ne, hogy elkéssünk. A 45. perces utat sikeresen megtettük 15. perc alatt, így sajnos 5 percet késtünk.

-Hát ti hol voltatok?? - Mizuki

-A tengerpartnál- Ryu

-Ó értem és szép??

-Igen.

-Akkor mehetünk,enni evés után pedig megbeszélést tartunk

°*°

Bent ülünk egy kisebb teremben (az ebédlő mellet), egy kört alkotva és várjuk, hogy mit kellesz csinálnunk.

-Ennek a megbeszélésnek az lenne a célja, hogy megismerjük egy kicsit egymást.. Ezért most mindenkin sorba végigmegyünk és mindenki bemutatkozik, megmondja hány évesés elmondja, hogy miért jött ide milyen céllal ebbe a táborba.. kezdjük

- Én Gai Fujin 17 vagyok és azért jöttem ide, hogy olyanok között legyek akik hozzám hasonlóan szeretik a zenét

-Én Amubi Haku 15 vagyok én is ezért jöttem ide a táborba

- Engem Korasu Narának hívnak 16 éves és azért jöttem ide, hogy jól érezzem magam

-Kanbe Jin 16 éves basszusgitáros vagyok és szeretnék végre egy jót zenélni társaságban is.

- Homura Hizashi 14 vagyok és azért jöttem, mert szeretek énekelni.

- Joru Hayato 15 vagyok és azért jöttem, mert nagyon szeretek dobolni és most szeretnék közösségben is játszani.

- Bunzo Akira vagyok 17 éves én is azért jöttem, mert szeretek dobolni és gitározni meg most szeretnék közösségben is játszani.

- Suhiro Natsume 18 éves vagyok azért jöttem, mert a jövőben a zenével szeretnék foglalkozni… énekelni szeretnék.

- Zenko Jukiro 15 éves vagyok én csak azért jöttem, mert nem szerettem volna otthon egyedül lenni, de persze én is játszok hangszeren méghozzá gitáron.

- Tsukoshi Sho vagyok 17 éves és azért jöttem, mert nagyon szeretek zenélni.

-Engem Akita Ryunak hívnak, 17 éves vagyok, Ő itt a húgom Akita Nagumi 15 éves és ő itt a barátunk, Aoi Ibiki 16 éves,.. és mi azért jöttünk, mert otthon Tsumugiban van egy együttesünk a BLUE MOON és meg szeretnénk találni még a nyáron az utolsó tagot.

-Engem Takahiro Shinnek hívnak, 16 éves vagyok …azért jöttem a táborba, mert egy napon profi basszusgitáros akarok lenni

-Akkor, hogy most mindenki bemutatkozott.. mehettek aludni.. jó éjt .

Mikor vége lett a „foglalkozásnak” mindenki elment lezuhanyozni és fogat mosni, hogy utána nyugodtan beszélgethessünk még addig amíg el nem alszunk.

-Ti már zuhanyoztatok??- kérdezte Mizuki amikor bejött a szobába törölközővel a fején.

-Igen.- Ryu

-Akkor szeretnék kérdezni valamit….Nektek tényleg van egy bandátok Tsumugiban??

-Igen van – Ibi

-Aha … tudjátok arra én nagyon kíváncsi vagyok közületek ki-ki min játszik…

-Én dobolok- Ibi

-Én gitározok- Ryu

-Én pedig gitározok és énekelek

-És dalokat szoktatok írni??

-Igen már van egy pár darab.

-És milyen hangszeren játszó tagot kerestek??

- Basszusgitáron.

-Aha ..na csak ennyit akartam, és mivel már elmúltéjfél jobb lesz ha alszunk… Jó éjt.

-Jó éjt

És véget is ért az első napunk a Japán tengerparti K-on tábornak.

 

Hiányzol

Ragyogó szememmel keresem a tiedet,
Vágyódó szívem hevesen ver melletted.
Mert úgy érzem, mintha itt lennél a közelemben,
Hallom a hangodat, s érezlek tégedet.
Hallom a hangodat, érzem, hogy ott vagy valahol,
Szemeim ragyognak, ha éppen rád gondolok,
S vágyódik a szívem,
De egy ideig még kénytelen leszek kibírni nélküled.

2015.05.08.

Erdő és tenger

Mélységes szemedbe tekintek,
S hatalmas Erdőt pillantok meg.
Melyben aprócska ösvény tekereg.

Mélységes szemed rám ragyog,
S kék Tengert lát, mely én vagyok,
S benne két Halacska imbolyog.

Mélységes szemeddel rám találtál,
A két kis halacskára, magadra és rám.

2015.05.08.

Moha

Lelassult a világ,
S csak, mint csiga úgy araszolt előre.
Az időm toporgott, majd megállt,
S a hatalmam eltünk felőle.

Lelassult a lélegzetem,
S már nem koncentráltam olyan erősen.
Sordródtam az áramlattal,
De nem volt egy rönk, hogy megkapaszkodjak.

A világ elkezdett Zöldben tündökölni,
Bármerre néztem a szinek kezdtek eltünni,
S a Moha már lassan belepett mindent.

A lélegzetem egyre többet akadozott,
Mint a fogaskerekek berozsdásodtak,
A Moha ellepte a tüdőmet, s én végleg megszabadúltam.

 

2015.05.07.

 

 

 

Penész

Majdnem meghaltam,
Mert nem voltam önmagam.
S az egészet fel sem fogtam,
Kívűlről láttam önmagamat.

Azt hittem minden rendben van,
Teljesen nyugodt voltam.
De már napok óta nem vagyok önmagam,
Majdnem elcsaptak.

Egyszerűen nem figyeltem oda,
Nem figyeltem az utat,
Kívűlről láttam önmagam.

Egy Penészes üvegből néztem az egészet,
Az üveg falai ragyogtak a fényszóró fényében.
S a szabadság ize nagy sebességgel közeledet.

2015.05.07.

 

 

 

 



Az első versem az új versesfüzetemben *.*

 



Kárpátok/ 100.bjegyzés

A fenyők a hegy lábánál összefolynak,

S patak formában összefutnak.

A patak a hegy völgyében kanyarog,

Majd a sziklafalból kicsorog.

 

Körülvesz a fenséges Kárpátok,

S hű védelmezőként a markába fog.

A tenyerében tart minket.

Hogy több veszedelem ne történjen.

 

*

 



Egy apró teremben összegyűltünk,

Mert az eső szakadt kegyetlenül.

 

Összegyűltünk, hogy jóban legyünk,

Hogy barátsgot kössünk.

 

Külön ültünk s nem vegyültünk,

Mint tűlevelek csak üldögéltünk

 

2015. 04. 02.

 

 

 

Ezzel a ejegyzésemmel meglett a 100 bejegyzés és az első versesfüzetem is betelt.

A Kárpátok c. versem így érdekességből az 55. versem :D

S erdélyben irtam, a kép is onnan van..

Mindig is ki akartam jutni oda, mert a táj, a zene egyszerűen megbabonáz..