Tehát már megvan a cím, néhány másodperce még a téma is megvolt, de amint megpillantottam ezt a fehér üres négyszöget egy pillanat alatt elfelejtettem, hogy mit akartam írni, és egy pillanatra azt is, hogy ki vagyok én. Viszont, úgy gondolom, hogy ez itt nem a panaszkodás helye, mert szerintem nem erre vágynak az emberek: Olvasni az én önsajnálatomat. Szóval megpróbálom összeszedni magamat és... - elfelejtettem mit akartam mondani.
Jól van, semmi pánik, szerintem kezdjük előröl!
*
Sziasztok!
Először is meg szeretném megköszönni az elmúlt hónapban, a hirtelenből jött négy feliratkozómnak, hogy csatlakozott hozzánk. Nekem ez nagyon jól esett :)
Mint, már egy korábbi bejegyzésemben is említettem - a Bakancslista: Ősz címűben - szeretnék visszatérni, újra belelendülni az írásba. Ami elsőre talán túlságosa egyszerűnek hatott. De így belegondolva rá kellett jönnöm, hogy egy kicsit vastagabb fába vájtam fejszémet. Viszont, ha már elhatároztam lépni is kellene a cél elérésében. És ez most vonatkozik Az I see You - Látlak című blogomra is... igen. Már megint túlvállaltam magamat és ebben, most nincs egy fikarcnyi túlzás sem. Hisz azt hiszem most még magamon is túltettem. Röviden: érettségi (s az a helyzet, már csak két hetem maradt hátra a felkészülésből, de még vár rám negyven tétel), egy OKJ-s képzés (ami mellesleg két éves), illetve egy másik egy éves képzés. S már megint panaszkodom...Viszont most nem mondom azt, hogy kezdjük újra, sőt inkább folytassuk, mielőtt még elszáll újra az ihlet és elfelejtem, hogy miről is akartam ma beszélni veletek.
Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de amikor végre feltűnnek a ködfoszlányok, elkezd hűlni a levegő, már majdnem, hogy mínuszokban járunk. Én megtalálom ebben a ködfellegben a múzsám, s ilyentájt szoktam belelendülni az írásba is.
Viszont idén még nem találtunk egymásra, és lassan kezdek kétségbe esni, hogy: Lehet, hogy elkerültük egymást? De az is lehet, hogy csak túlzásba estem, és rástresszeztem, hiszen most, amikor ránéztem a naptáramra láttam, hogy még csak negyedike van. Igen, ezt benéztem. Hiszen még van idő, a varjak is csak most érkeztek meg, de ohh Istenem, milyen gyönyörűek, amikor több százan repkednek felettem... - bocsánat, azt hiszem elkalandoztam.
Tehát a mai témám az Ihlet, illetve az Ihlethiány(om) lenne, hogy én mit szoktam csinálni ilyenkor, amik számomra segítséget nyújtanak.
Az első ilyen... nevezzük tippnek a képek illusztrációk lennének. De tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, sőt biztos vagyok, hogy más blogerek is így vagy esetleg hasonló módon vészelik át az ehhez hasonló alkalmakat. Viszont talán az én esetemben annyi külömbség van, hogy engem nem inspirálnak a boldog illusztrációk. Én jobban vonzanak a komor, melankolikus, vintage és talán még a mélabús képek.
A második tipp: számomra a zenék. Amikor végképp nincs semmilyen ötletem, de mégis bennem van a boogie, hogy írjak általában Gyöngyvértől hallgatom a Lélekvándorlás című albumot, mely alapból be van készítve a magnómba és már csak be kell kapcsolni. A zene kellemes valójában rockzene, de végül is ez személyiségből fakad, hogy ki milyen zene mellett tud igazán írni. Hiszen amíg mellettem üvölthet a magnómból a rock és a metál, addig mások nem biztos, hogy egy légkörben tudnának lenni velem... értitek! Mármint, arra akartam következtetni, hogy ameddig nekem a rock, addig a másoknak például a pop.
Végű a harmadik tippem, maga a novemberi táj, még napfelkelte előtt illetve napnyugta után: egyszerűen gyönyörű. Fagyosan gyönyörű.
*
Nektek milyen tippek váltak be: ihlethiány esetén?
Puszillak titeket,
Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése