ködfátyolos

ködfoszlányos reggelen,

alvó társaság suhan át az országút felett.

az ablakot párafellegek tarkítják ,

ameddig a szem ellát.

hirtelen fékez az autóbusz, 

s az alvó társaság csak annyit mormol: basszus.

kinyílnak az ajtók, beáramlik a jéghideg fuvallat,

majd kéjes társsaság özönlik a reggeli járatra.

résnyire nyitott szemmel nézek csak körbe,

hogy keressek legalább egy méltatlan szempárt.

az ajtók ismét záródnak, 

s immár heringként állok a sorban.

a hangszóróból duruzsoló szavak 

ismét álomba hívogatnak,

de én már nem hallok mást 

csak a duruzsoló basszust.

viszont nincs megállás suhan tovább az autóbusz.

majd megáll ismét, mintha nem lenne vége,

 ennek a kimondhatatlan végtelennek. 

mert minden reggel azonos, 

minden járat azonos.

★

ködfátyolba öltözött mára táj,

végre rám találtál édes Múzsám.

2016.11.28.

NMA