CSUPA NAGYBETŰVEL

OLYAN ez MINT amikor nyáron a szüleim MEGakartak szabadúlni tőle,
mert nem ELÉG JÓ, túl makacs és nem
ŐT akarják MELLÉM.
az a nagy helyzet, hogy ÉRTE feladnám MINDENEMET,
mert NEM TALÁLNÉK még egy olyan dilist mint amilyen ő,
sőt NEMis KERESEK senkit az ő helyére.
nem kell más nekem: csak ő KELL.
de FÉLEK elbasztam EZT IS.
mert én csak egy szerencsétlen kis LIBA vagyok, AKI
nem ért a szóból, és MINDIG csak kétségbe esik.
többet NEM TUDOK gondolkodni,
nem forognak a gondolatok, LASSAN megszűnök létezni IS
a gyomrom ÖSSZESZORUL, szívembe MARKOL
a fájdalom, S elerednek A könnyeim.

azon a nyáron, akkor sírtam UTOLJÁRA ENNYIRE
annyira, DE annyira SZERETlek.

2016.12.28.

NMA

kétségbeesés

hajszálvékony kötélen lépkedek,
vékony egy mezsgye ez nem vitatom.
de ha nem lenne izgalom ebben az egészben,
mi értelme lenne élnünk.
Keresem a veszélyt, a kényelmetlen helyzetet viszont kerülöm,
általában.
Tudom jól nem kellene sírnom, de a könnyeim utat törnek maguknak,
s végig futnak rózsaszín arcomon,

egyszerűen irtózom a hatalmas tömegtől,
s igen nekem a tömeg négy embernél kezdődik.
de egyedül sem szeretek lenni,
nem bírom a magányt.
Kell, hogy legyen mellettem valaki, mert felemészt
belülről az egyedüllét.
Tudom, hogy szeretsz és nem fogsz elhagyni, s azt is, hogy nem kellene félnem az ellenkezőtől,

zárkózott vagyok talán túlságosan is,
s bármit teszek ez ellen jól nem cselekedhetek.
próbálom visszafogni az érzelmeimet,
de a könnyeim utat törnek maguknak, s csorognak le rózsaszín arcomon.
Együtt vagyunk már több mint egy éve, pedig mintha tegnap láttam volna
először, azt a lehengerlő mosolyod.

szükségem van az egyedüllétre,
de rád még annál is jobban.
hogy mellettem legyél jóban, s rosszban méginkább,
hogy ne fordulj el felőlem, amint történik valami rossz.
Együtt vagyunk már több, mint egy éve, s tudom, hogy sokáig így lesz még,
talán örökre.
De félek elrontom ezt az egészet, s elvesztelek téged,
aki számomra minden.- Örökre.

próbálok nem sírni, de könnyeim már áztatják rózsaszín arcom.

2016.12.11.

NMA

Sötétség

Változik a világ,

S vele változok en is.

Egy régi ösvény bezárult,

S egy új nyílt helyette.

A sűrű szürkeséget a borús eget,

Némi fény töri meg.

De mégis a sötét jobban hív,

Most mégsem tarthatok vele.

De az új úton is,

Láthatom a sötétet.

S ismét kezet fogok vele,

Hogy utam vezesse.

Barátként fogadt,

Most szeretőként ölelt.

Karjai közül elmém menekülne,

De szívem jobban vágyódik utána.

Szívemre hallgatva,

El merülök az ölelésben.

S elmém elnyomom,

Hallgasson éppen.

De várj, mi ez?

Ez nem a sötétség,

Hisz fekete szárnyak fonódnak körém!

Fanta Regina

2016.12.04