2018. január 23., kedd

#lábujjpuszik


Hömpölygő hó vesz körül engem,
Szemeimet a hópelyhekre szegezem
S egészen lassan, ha kitartok,
Olyan ez az egész, mintha már nem a betont taposnám.

Percek alatt fehérré változnak az utak, a kerítések,
Melyek elválasztanak minket.

Még mindig a hömpölygő hópihéket nézem,
S egészen úgy érzem, mintha fent lebegnék az égben.
Kicsit félek, mert egyedül vagyok messze a talaj felett.
De nyugodt is, mert közelebb érezlek.



2018.01.23.
A.
Megjegyzés küldése

Halacska

Kint állunk a kapuban, már vészesen közeledünk a búcsúcsókhoz, amikor egy kép jelenik meg előttem, az hogy ott fekszel a lábaimon, vag...

Keresés ebben a blogban